Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Radnóti címkéjű bejegyzések megjelenítése

Nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem

Radnóti Miklós Két karodban Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. 1941. április 20. Ilyenre sikerült a Radnóti-ábrázolásom.Nézzétek meg a többit is ! Asa mi-a iesit a doua încercare de a ilustra o poezie.Din pacate nu am gasit traducerea poeziei...am găsit însă traducerea franceză pe acest blog . Miklós Radnóti: Entre tes bras Entre tes bras je me balance doucement. Mes bras te bercent en silence longuement. Dans tes bras comme un tout petit que dirais-je ? Mes deux bras où tu te blottis te p...

Majális

Radnóti Miklós: Majális A hangraforgó zeng a fű között, s hördül, liheg, akár egy üldözött, de üldözők helyett a lányok kerítik, mint tüzes virágok. Egy lányka térdre hull, lemezt cserél, a háta barna, lába még fehér, a rossz zenén kis lelke fellebeg s oly szürke, mint ott fönt a fellegek. Fiúk guggolnak és parázslanak, az ajkukon ügyetlen szép szavak, duzzasztja testük sok kicsiny siker s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell. Lehetnének talán még emberek, hisz megvan bennük is, csak szendereg az emberséghez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

Vers

RADNÓTI MIKLÓS:HÁROM HUNYORÍTÁS 1 Odakinn már setteng a reggel, és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. Így fekszem, ringó félhomály van, a körtében alszik az áram, de fölébred és felkél a nap; végigkutatja fekhelyem és az ablak most csupa rezzenés, zengő négyszög, tüzes csobogó, futó fényben lengő lobogó. 2 Figyelj csak, hármat jobbra lépeget az asztalon, hármat meg balra lép a lassan ébredő virágcserép, s a megriadt pohár gyors fényeket irkál a falra s fürge gondokat űz az álomtól kerge gondolat. 3 Tegnapi ujság fekszik a földön, alvó címeit most ujraköltöm s tiszta szobámon átalúszik a förtelmes Politika. Már figyelem a távol híreket, már egy-egy szó ritmusra lépeget, hogy tagjaim az álmot levessék, s ujjamig szalad az idegesség. 1937