Kockáztatva,hogy többen megbántódnak,vagy undok okoskodónak tartanak,muszáj szóvá tennem valamit,ami legalább annyira zavar,mint a muszály,egyenlőre és társaik.Figyelmesebbek rájöhettek már a címről,miről is volna szó:a virtuális térben egyre gyakoribb a személyes névmások nagybetűs írása,úgymint Te ,Neked,Nálad,és a legrémesebb,az Én.Az indokokat tökéletesen megértem:tisztelet,jóindulat(mint tudjuk,a pokol útjai is...),hódolat kifejezésére szolgál.Viszont helytelen ,tehát kerülendő.
Legyen végre bejegyzés is szegény, elhanyagolt blogomban! Csak röviden, mert idő, az nincs: született egy nagyobb bébitakaró. 93 x 128 cm ( a tőlem megszokott 80 x 110) Lesznek még ilyen nagyobbak, mi több, mostantól ez a méret is rendelhető. Több kép, ár a boltban. În sfîrşit o însemnare pe blogul meu părăsit! S-a născut un model nou: un baby quilt mai mare,de 93 x 128 cm ( modelul obişnuit are 80 x 110 cm). Vor mai fi şi altele, mai mult, de acum şi această mărime se poate comanda. Mai multe poze şi preţ în magazin.
Megjegyzések
Ami engem zavar mostanában, az a töménytelen becézés: boltocskám, cipőcském, nőcis... megőrülök ettől, komolyan. :o(
És Zazikám, majdnem behúztál a csőbe, de olyan "hüje" (a pedagógia kedvéért: ly!!!) azért nem vagyok. Na jó, majdnem:)
Olyan szép ez a nyelv, én is amellett vagyok, hogy amennyire csak lehet, őrizzük. Persze tudom én, fejlődni kell, fejleszteni, ezért pl. pár hete jóféle házi pálinka kóstolása után azt találtam mondani: csigalom:))))
Kató,ez a csigalom micsoda nyelvi lelemény :D.
És képzeljétek - újabb jó példa arra, hogy nincs új a nap alatt - tegnap egy filmben pontosan ezt a kifejezést használta egy srác. Pedig azt hittem, levédhetem KicsiKatóságnak:))
Egyébként igazad van ! Amitől még rosszul vagyok, hogy minden be..
És az olcsó árak :(( Már óriás plakáton is láttam, majdnem felhívtam a céget.
helyesen látjuk.Nehéz mesterség lehet a korrektorság ezek szerint...
megyek,javítok.
Ezt érdemes végigcsinálni.
A tiszteletet szerintem még virtuálisan is illik megadni: nekem nagyon sok problémát szokott okozni, ha egy nálam 30-40 évvel idősebb ember azt mondja tegezzem: hiszen a blogon/ fórumon is így szoktuk.
Nem,Ejkukk,nem kimondottan neked szólt :)
Az idősebbek tegezése nekem is nagy gond,ilyenkor jön aztán részemről az olyan fonák köszönés,mint,mondjuk,a szervusz,Pali bácsi :( és ettől csak kínosabban érzem magam...
Móni,ez így igaz,de azért a legtöbbször kissé pongyola blogvilágban ,nekem legalábbis,nagyon visszatetsző,oda nem illő,túlzó a dolog.Ráadásul olyan sokan használják már úton-útfélen ezt a változatot,hogy a bizonytalanokban azt az érzést keltheti,hogy ezt csak így lehet,így kell írni.
Vagy csak én szeretem az egyszerűbb,
tisztább megoldásokat ?Annyi egyéb módon kifejezhető a tisztelet ,az elismerés és a nagyrabecsülés.
Az általad említett példából egyébként az Apám átvezet egy másik,számomra zavaró dologra:Férjem,Lányom és ilyenek,blogbejegyzésben...nem hiszem,hogy bárki kételkedne a blogíró érzelmeiben,ha családtagjairól kisbetűkkel ír :))
De ezt csak itt írom,nem kell félni,nem lesz ilyen bejegyzés :D
Ne haragudj, hogy ismeretlenül beleszólok, lehet, hogy nem hiszitek el, de mi így tanultuk annak idején. Persze sohasem "én" vagyok a nagybetűs , még mondatot se kezdünk "énnel",aki ezt is nagybetűzi, annak biztos rémlik valami régről, de nem emlékszik pontosan.
Levélírás kapcsán bizony ez volt a szabály, (Te, Ön, Neked, stb.) ezzel a nagybetűvel adni meg a tiszteletet. Ebből nyilván kiderül, hogy nem vagyok mai gyerek:-),ráadásul a tanító nénink is elég tiszteltre méltó korban járt már akkor.
Ezek szerint viszont van alapja a szabályzatban is, ahogy Móni írja. Azért, ahogy fiatalodik a társadalom, nyilván ez is eltűnik majd teljesen,hisz ma már nem tanítják.
Sajnos a tisztelet is kihalóban,persze nem kifejezetten e szabály elhagyása miatt.:-)) Tisztelet a kivételnek.:-))
Azóta ez már változott.Továbbra is fenntartom,hogy többnyire nem illik a szövegkörnyezetbe,régies és modoros.
Kata, szerintem értjük egymást :))). Én (jaj, duplaminusz) mindenesetre úgy gondolom, hogy megengedhetem magamnak, hogy úgy írjak, ahogy akarok.
Közben meg az jutott eszembe, hogy a gimiben egy imádni való és nagyon profi magyar tanárnőm volt (országos szintem maximálisan elismert szakember, sajnos már nincs köztünk)na az ő gyengéje meg az volt, hogy a könyveket nem kiolvassuk, hanem elolvassuk. Kőkeményen javította azt, aki rosszul mondta. A gyerekeim már nevetnek rajtam, ha kijavítom őket, mert az ő tanulmányaik szerint ennek nincs jelentősége... ki lehet olvasni a könyvet. De én már, csak elolvasom,:-)) mert elég volt az a 4 év akkoriban, hogy így megmaradjon az emberben.
Na, ideje visszavonulnom :-)))
A gyermekeim,ha bosszantani akarnak,sűrűn mondják,hogy eszek,iszok.Suksükölni azért ,legalábbis előttem,nem mernek :D
(tudom én,hogy ezt sem tartják ma már feltétlenül hibás nyelvhasználatnak,hanem inkább a nyelv természetes változásának,de az én fülemen nagyon sérti).
Móni,a fiam harmadikban azért kapott gyengébb minősítést a fogalmazásaira,mert az izgalmas kalandok elmesélésekor rendre és-sel kezdte a mondatokat.
Megnéztem én is újra,lássuk mit is ír a szabályzat(jó régi lehet,ha még elvtárs is van benne :D)
"Azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a meg-
szólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük: Légy szíves,
barátom, látogass meg minket! Arra kérem (a) tanácselnök elvtársat, szíveskedjék ügyemet
kedvezően elbírálni. Bárcsak itt lehetnél te is! Valószínűleg önöket is érdeklik fejlesztési
terveink. Örökké hálás leszek neked a segítségedért. Melegen érdeklődött irántatok. Stb. –
Fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható:
Szeretném, Apám, ha nem értene félre. A legfőbb érdem az Önöké. Szeretnék mindig Veled
lenni. Stb. Két (vagy több) szóból álló megszólításoknak ilyenkor is csak az első szavát
kezdjük nagybetűvel: Bocsássa meg, Igazgató úr, hogy soraimmal fölkeresem!"
Úgyhogy én még mindig azt mondom, a nagybetűs változat a kivételes,mindennapos használatra,hétköznapi csevegésben elegendő a kisbetűs.
"Ő 24x32 cm"...." hagyjanak már...
Azt írod Kata,hogy :"Azóta ez már változott.Továbbra is fenntartom,hogy többnyire nem illik a szövegkörnyezetbe,régies és modoros."
Bizony-bizony,régies vagyok.Nálam ez automatikus reflex, nem tudom kettéválasztani az írásomat,hogy blogos,vagy leveles....
Mammka,miért nem mertél :)?
Volt itt pro is,kontra is,és nem lett semmi baj belőle.
Nem tudom,én így tanultam régen,hogy írásban ,nagybetűvel írom a megszólításokat.
Lehet,hogy te a blogbejegyzések helyesírására gondolsz,nem a kommentekre?
Mert abban egyetértünk,ott nincsen helye a nagybetűnek,hiszen nem levél,hanem leírás.
Szerintem a szabályzat elég világos:"általában kisbetűvel kezdjük",illetve "fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható".
Úgyhogy csak magánlevélben tartom helyénvalónak.Persze,mindenki úgy ír,ahogy akar,vagy ahogy tud.
Kata, én is hadd tegyek hozzá valamit: tanultam gépelni gimiben, és a vessző, pont, stb. után mindig szóköz van, előtte pedig nincs. Látom, hogy következetes vagy abban, hogy nem hagysz ki utána.
Lehet, hogy már nem érvényes, de azért szólok.:-)