Ahama jelölt egy újabb játékra.Ugye,nem baj,hogy a logót önkényesen behelyettesítettem
egyik kedves könyvem borítófotójával?Annyira passzol...És van itt még egy tipp azoknak,akik a nosztalgikus fotókat szeretik.
Részletek: tedd ki a képet a blogodba(megtettem,khm,a magam módján) és oszd meg velünk egy gyerekkori emlékedet.
Linkeld be, kitől kaptad a meghívást a játékba.
Add meg 7 további blogoló linkjét akikre kiváncsi vagy és értesítsd őket a játékról.
Diszlexiásból lettem könyvmoly.Ez nem derült ki mindjárt,mert jó volt a memóriám,a
tananyagot fújtam kívülről,akárcsak az összes otthon fellelhető mesét.Első osztály végén véletlenül jött rá anyám,hogy nem tudok az újságból olvasni.Ez a nyár azzal telt,hogy napi két órát olvastam hangosan nagyanyámnak a Szikra Ferkót,miközben ő varrt. Gyűlöltem azt a könyvet,viszont olvasni megtanultam és annyira rákaptam,hogy
azóta sem bírom abbahagyni.
Emléktöredékek még:4 évesen elütött egy részeg motoros,utána hetekig én voltam az oviban a sztár.
Ha kedvenc helyemre képzelem magam,akkor az a régi házuk tornáca,szőlővel befuttatva,hárman ülünk,három lány, 13o kilós,általunk nem ismert nagyapánk murisan széles székében és olyan jóóóó...
Meszelés a régi házban:mindent kipakolnak az udvarra,az ágyak megrakva párnákkal,
felmászhatunk rájuk és jókat hancúrozunk,ez is jó.
Anya gyűlölte ezt a házat(most már megértem,de ez nem jelenti azt,hogy meg is bocsátom nekik valaha is,hogy lebontották,pedig tudom,hogy ránk dőlt volna).Ünnepelt a bontáskor,mi,gyerekek,gyászoltunk.
Szőnyegmosás a Nyárádban:beülünk a nagyszőnyeg közepébe,a nagyok hintáztatnak,visítás,kacagás...
Amikor először volt gipszben a lábam,a nővérem pont akkor szegbe lépett.Együtt sántikáltunk hetekig és nagyokat röhécseltünk ezen,pedig nem voltunk jó testvérek,egyáltalán nem.Sokat veszekedtünk,verekedtünk is.Ő ezt úgy emlegeti,jókat verekedtünk.Jókat?!
Hogyan tovább ? Legyen,mondjuk...(szándékosan nem nézem meg,kinek van már)
ERIKA
IBCSY
OJNI
ELENA
BEA
COLETTE
GINA
Megjegyzések
Puszi;
Hajni
"jókat " verekedni.
Nekem nincs testvérem.
Mmama,én irigyeltem néha az egykéket,mi állandóan harcoltunk,ennek ellenére imádtam a nővéremet,de meg voltam győződve róla,hogy szégyell engem és utál-ma már jó,de akkor sokat szenvedtem tőle.Azt meg közösen utáltuk,hogy egyformán öltöztettek és idegenek emiatt ikreknek néztek,pedig nem is hasonlítunk.
Ahama,a másik,régi életemben-lassan 2o éve lezártam-lett volna szerepe az írásnak.Csak egy kicsit hiányzik és én például nem nagyon szeretem,ahogyan írok,ezért nem is bánom,hogy abbahagytam,mielőtt komolyan elkezdtem volna.Az igaz,hogy írás ez is,amit itt művelünk,csak súlytalan-nincs mérce,tehát nem is vagyok olyan finnyásan igényes önmagammal szemben,mint amilyen egyébként lennék.
Első írói sikerem is testvértörténet.A mi iskolánkban minden évben fantasztikus elbeszélést kellett írni fizika és kémia órára.Összecsaptam a magamét és írtam még néhányat a testvéremnek és néhány osztálytársának is.A kémiatanár értékelése ez volt:nem rossz,nem rossz,de a nővéred sokkal jobbat írt :-)
Persze,hogy nem baj...a gyerekkori fotós meg egy másik játék,de tényleg ide illik.Megyek képeket keresgélni...