Radnóti Miklós: Majális
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.
Egy lányka térdre hull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.
Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.
Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.
Megjegyzések
Himnusz a Békéről
( részlet )
Te tünde fény!futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
Zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyű léptű béke !
........
........
Így lesz-e?Így!Mert egyszer béke lesz.
Ó tarts ki addig lélek, védekezz.
1938.