Kész, eddig és nem tovább! Nagyon utálom a vízjelet a fotókon, még a Story-Neylini viszontagságaim után sem tudtam rávenni magam a használatára. Most azonban benéztem a tynt-re és mit látok? Egyetlen nap alatt 245 fényképemet másolták le innen a blogról. Na, elegem van...akkor mostantól vízjelezem őket én is :(.
Nincs kedvem panaszkodni, meg minek is, de az a kényszerképzetem mostanában, hogy a blog egy ideje már nem vonz újabb vásárlókat, csupán képtolvajokat. Meg másolókat. Torkig vagyok. Tényleg. Még az is lehet, zárolom a blogom. Mert a vízjel a koppintóktól nem véd meg.
Gata, până aici a fost! Sunt împotriva aplicării watermark-ului pe poze, nu m-am folosit de el nici după micul meu scandal cu Story-Neylini. Dar acum uitându-mă la statisticile-tynt, ce văd? 245 de fotografii copiate întro singură zi de aici de pe blog! Mi-a ajuns, serios...deci de acum voi folosi şi eu watermark :(.
Nu are rost să mă plâng dar de ceva vreme mi se pare că blogul nu prea mai aduce clienţi noi, doar hoţi de poze. Şi copiatori. M-am săturat. Mă gândesc chiar să închid blogul.
Căci watermark-ul nu mă apără de plagiatori.
Megjegyzések
Számláznál neki egy szép tervezői díjat?
A képlopásra kell a vízjel.
Együttérzésemet tudom csak kifejezni.
Kriszti, semmit. Nincs energiám a vitához, és régebbi esetekből tudom már, hogy nem sokat érnék el vele.
Anikó, köszönöm az együttérzést. Jó úton jársz, fontos, hogy a magadénak érezd, amit készítesz.
Egyébként nem gondolom, hogy én találtam volna fel a tyúksz@rban a fehérséget ezzel a kettővel, mármint a páros párnával és a manós takaróval, de az enyém, még akkor is, ha bárki meg tudja varrni, ha egyszer már látta.
Ez jut eszembe, Nick Hornbytól, amikor a másolás a téma:
"– Hát, ezeket én is meg tudtam volna csinálni – mondta az a szánalmas öreg faszi, akit Tommynak hívtak, és már nyafogott egyet azon is, hogy miért olyan rövidek a kávészünetek. – Ja, mos’ már igen, vén szarrágó – mondtam neki. – Most, hogy láttad őket. Így már bárki meg tudná csinálni őket. De nem jutott eszedbe. Úgyhogy elkéstél. – Elégedett voltam magammal. Az egészet az egyik tanáromtól szedtem fel még a suliban, leszámítva a „vén szarrágót”. Azt én tettem hozzá. Valami verset olvastunk, és az egyik kölyök pontosan ugyanazt mondta, mint most Tommy – „Ezt én is meg tudtam volna csinálni”. Mert könnyű vers volt. Rövid, és ismertük az összes szót belőle, és még csak nem is rímelt. És a tanár azt mondta: „Nem, nem tudtad volna. Most már tudnád, mert egyszerűen csak lemásolhatnád. De magadtól nem jutott volna az eszedbe.” Ez okos, gondoltam. Különben Tommy nem szólt hozzám, mióta vén szarrágónak neveztem, aminek örülök."
Az ilyen is lenyúlás, ha az ember saját részére készíti el???
Ili, a saját használatra nem gond, de ilyenkor is illik megjelölni, tehát be is linkelni a forrást! És sokszor látunk olyant, hogy az első darab még saját részre készül, aztán a következők már eladásra, megjelennek a meskán, itt-ott és ez már nem OK.
Én nagyon szeretem a munkáidat, de ezsembe sem jutna lemásolni, mert amit én magam alkotok sokkal több örömmel jár!
Azokat tartom betyároknak, akik úgy adják el, hogy a saját ötletük!! Az nagy szemétség!!
De hidd el, nem érdemes idegeskedni sokáig, mert csak te látod majd a kárát! Nehogy megbetegedj!!!
Annyira ügyes és kreatív vagy, hogy átugrod az ilyen embereket!
Na, de hogy valaki csak tőled lop és még van képe blogot írni róla. Ez a legalja erkölcsileg. Fizessen neked az eladásai után valamennyi/mit-tudom-én/jutalékot. Ezt se szabadna ide írnom, gondolom. Annyira jókat csináltál mostanában. Remélem nem vet vissza a dolog.
Ili, hát majd, ha szembejön még veled, még mindig megteheted, hogy utóbb módosítod a mostani bejegyzésed, belinkelve a forrást. Ezért is tudom ajánlani mindenkinek a Pinterest gyűjtőoldalt. Ott a képekkel együtt az eredeti link is megmarad. Küldök meghívót, ha kérsz.
Kriszti, jókat írsz :D. Azt hiszem, jobban visszavetett az, hogy próbáltam nem törődni vele. Amióta láttam ezt a manós másolmányt, nem fejeztem be egyetlen manós takarót sem. Pedig van most is három. Most már dolgozom velük :).
Vannak nekem ennél sokkal nagyobb, nem virtuális, megoldhatatlan bajaim-terheim, ennyitől nem fogok összeroskadni. Csakhát a kezdetekkor ez a blog sokat segített, valahogy elviselhetőbbé tette az igazán nagy bajokat is, mostanra meg ő maga lett teher. Azért még nem zárom be, de az is szomorú, hogy egyre gyakrabban jut ez eszembe.
Ne mérgelődj drága, árt az egészségnek :((
Én nem varrok ilyen csodákat, de a fotóimat sem szeretném pl.más nevében látni.1 x lezártam ,aztán nemrégen megnyitottam, de most újra lezártam.:(
Pinterest meghívót neked is...nem kérsz? Nagyon hasznos, kényelmes, nem foglalja a helyet a gépeden. Egy baj van vele, függővé tesz :).
Mammkám, köszi, de azt olvastam erről, hogy a saját megosztásaimat is blokkolnám, s az mégse lenne jó...
Ha arra gondolsz,hogy te sem tudsz a blogról lemásolni,az nem gond,mert te tudod,hogy hol van a blokkoló,kikapcsolod,utána visszateszed.
De szerintem másra gondoltál.Mire?
Írtam már neked az előbb.
Be ne zárd a blogod! Akkor a boltodból szednék le a képeket, nem változna semmit, csak mi veszítenénk. Szomorú lennék.
Tényleg nem tudom, mi volna a megoldás.
Meg Mimi babák...
Márta, nincs megoldás, bosszúság van.
Kriszi, ne viccelj, mondjad! Mimik, manók köszönik a bókot.
Azzal vigasztallak, hogy olyan szépen, ahogy te elkészíted, úgysem tudják lemásolni. Igaz, hogy az ötlet az tőled származik, de nagyon sokszor előfordul, hogy sokkal rondábbra sikerül, mint az eredeti. Ez a tolvajok büntetése:) Csak fel a fejjel. Amit és ahogy csinálod az jó, szükség van rád. És a blogodat be ne zárd!
Judit, Hornby mindenre tud valami jót, ezért is szeretem nagyon.
A másolódnál nézelődtem, nem kellett sokat, megtaláltam én is egy cuccomat nála:(
Köszönöm Kata, írok neki!